NONVERSE

1. Zombik vagyunk: A nap sem süt le ránk már rég elsötétült minden Hazugságból gyártott kép amit eddig néztem Még csak kérniük sem kellett a sírunk magunk ássuk Szemünket egymásnak kitéptük csak hogy ne is lássuk Azt, hogy élőhalottá váltunk akik sorban hullanak el Mindez nem tűnik fel Mert zombik vagyunk Csak állunk a sorban, kúszunk a porban És felfaljuk egymást hogyha kell. Mikor egy új nap jön el És már semmik leszünk Mindenhol holtak, akik egykoron voltak a sírban forogonak ha látják hogy minden pont most tűnik el Életre kelt bennünk az ösztön A holtak hajnalán Mára már egy sem maradt köztünk Az élők oldalán Vírusként terjedt széjjel Elvakulva önként adtuk át Az ellenállás megszűnt régen Bárhol voltunk megtalált Nem látunk, nem hallunk Már régen meghaltunk Csak megyünk utána, de a sötétbe tartunk Ha nincsen már semmi, ami még bennünk élne Hát elértünk oda, hogy mindennek vége Figyelj! Mert zombik vagyunk Csak állunk a sorban, kúszunk a porban És felfaljuk egymást hogyha kell. Mikor egy új nap jön el És már semmik leszünk Mindenhol holtak, akik egykoron voltak a sírban forogonak ha látják hogy minden pont most tűnik el	2. Utolsó dal: Sokszor előjönnek még A régen elfelejtett pillanatok Amikor velem voltál Megannyi együtt töltött év De Te tovább léptél és én még itt maradok Egyedül hagytál Nem mennék még, de nincs más hátra Semmi sem maradt meg nekem Akárhogy nézem, megpróbáltam Te választottad, hogy nélkülem Az idő elszakított tőlem A világ két végénél állunk Nézd meg mi lett így belőlem Félek hogy így is sokat vártunk Zárd be az ajtót magad mögött Nem nézek vissza és nem is fáj Elfogadtad, hogy már sosem jövök Az égbolt felettem összezár Nincs mit mondanom most neked Hol van az, akit benned láttam Nem is kérdezek, ég veled! A választ a szemedben megtaláltam Az idő elszakított tőlem A világ két végénél állunk Nézd meg mi lett így belőlem Félek hogy így is sokat vártunk Ha érted, nem érted is neked szól, s Te érted Még akkor is ha félted Letépett képek és a szép emlékek De élni fognak, hogyha én nem élek. Itt az idő most indulni kell Valahol engem is majd várnak Mi lesz később az nem érdekel Bárki az én helyemre állhat Hogy hinnék benned, ha nem lehet Engedj el mindent ami voltam Ha nem fontos miért kérdezed Felejtsd el, bármit is mondtam Nekem semmi másom nincsen Ezt a dalt az utolsónak szántam Nekem semmi másom nincsen Jól tudom, hiába vártam (Tudom hiába vártam)	1. Lásd amit látok: Elindult a játék, hát jól figyelj Hogy miért te vagy itt, azt jól tudod Te voltál az, úgyhogy viselni kell Nincs időd, be kell vallanod Ártatlan ember, aki miattad fél Védtelen gyermek, aki nyomorban él Elrakott pénz, ami nem a tiéd Kihasználsz mindenkit, amíg csak élsz Nézz magadba, és megérted Széttép majd minden hazugságod Ordíts ha fáj, most te döntesz Itt vagy, hát lásd azt amit látok Azt hitted, hogy minden felett állhatsz, De te semmit sem érsz, most meglakolsz Gondoltad, az utolsókig játszhatsz, Én vagyok az, aki téged okol Szemembe nézel és látod magad Több ezere ember, aki terád mutat, Lerombolsz mindent, mert neked szabad Moshatják rólad, de ez rajtad marad
2. Te és éN: Olyan csöndes minden, a világ távol és én csak a szívedet hallgatom A perc örökké tart majd bennem, hogyha itt leszel és a kezedet foghatom Te az enyém vagy és én a tied míg él a belém táplált hited és az ordításod is azt sugallja bármi áron, de ezt akarja Olvadjon össze az ajkunk az arcunk, a szívünk a szemünk, a lelkünk a hangunk... Jöhet bármi én melletted leszek, aki jóban rosszban is örökre szeret Nem is tudják, hogy mi ketten Te és éN vagyunk, a világ ellen Te megtennéd értem én elmennék érted akkor is ha már nem ez a lényeg Ha valamitől akkor attól félek hogy egyszer elveszítlek Téged. Azt hittük hogy miénk a világ, naívak voltunk már nem is tagadom Felfedeztünk néhány hibát, ami közénk állhat, ha én is úgy akarom Biztos hogy érted, hát mondd meg hogy mi ez Megbíznék benne, csak tudnám hogy ki ez Utána lehet hogy nem is kéne Túl sokat kérnek ma már érte...	1. Össze-vissza Nem lenne baj, ha nem is érted a dolog már így is elég nehéz Előfordul hogy mindenki téved nem ad okot hogy engem lenézz Fordíts hátat ha úgy akarod, jobb lesz, de nem tudom kinek Ezek után hiába is tagadod élet útjai másfelé vittek Csak beszélsz össze-vissza jó neked hogy játszol velem Így legyek optimista megbántam hogy kikezdtem Veled Annyiszor mondták hogy figyeljek oda biztos voltam hogy minden rendben Többet ilyet nem tennék soha tudom hogy így is messzire mentem Nem ér meg ennyit hogy mondjam neked véget ért és nincsen tovább Az élet nélküled tovább mehet Te tudhatod főleg az okát	2. Még Mindig Még meg se vártam a kérdést Úgysem fogom tudni a választ Később az fog cserbenhagyni Aki eddig nyújtott támaszt Te mit mondanál a gyermekednek Aki felnézne majd rád Később azt sem vettük észre Hogy az idő rég lejárt Majd úgy csinálok Szépnek látnék mindent Ha nem takarnánk el önmagunk Meddig bírjuk még ezt? Még mindig ostobák vagyunk Nem vesszük észre ha fáj hogyha kár érte és ha áttaposnak rajtunk Sodrásban árral szemben nem számít ha még mindig ugyanott tartunk Küzdve küzdj és bízva bízzál Ember a büszkeségtől hízzál Holnaptól más lesz, szebb jövő De ez még mindig hazugság Hittem benne hogy megértjük majd De nem változunk mégsem Az alagút végén ott van a fény De nem látom már én sem Aki a fellegekben is álszentként él Annak nem lehet hibája Minek változtatnál bármin Hiszen mindenki ezt csinálja Majd én is
1. Régen elbasztuk már A magyarok istene esküszik arra, hogy nem is látja, hogy nem is hallja próbálja titkolni akkor is látszik belőlünk sokkal több is hiányzik A gyermek is fél, a világ röhög odakinn a nép szava hőbörög Ha én ezt tudtam volna már régen nem itt lennék most megyek csak várj Még csak fél seggel ülünk rajta és máris jobbra dől a mérleg Lehet hogy más is ezt akarta de még csak ezután jön a lényeg: Hányszor szopjuk a halál faszát és követünk el még száz hibát?! Hogy rájöhessünk arra, hogy nagyon-nagyon régen elbasztuk már... Az ország sír, mert szép is lenne ha egyszer valamit meg is tenne Nem úgy mint a férgek teste tenyésztették a parlamentbe Megnyitották a forró csapot, otthagytak futva kurvát papot. És ha én ezt tudtam volna már régen én is futnék most megyek csak várj	2. Ne fordulj vissza Bármit teszel ne kérdezd, az számít csak hogy érzed, magad Sokan azt hiszik hogy manapság már mindent szabad Furcsa egy világ lett ahol élünk és számtalanszor folyt már a vérünk Olyan dolgokért amit nem is kéne hogy értsünk Nem is tudom mit mondjak hiszen kedvesek voltak, Veled! Miért is kéne másképpen, hogy ha így is lehet? Elérkeztünk egy olyan részhez, ahol az emberek nem térnek észhez és ne fordulj vissza úgyis lesz aki a levét issza! Két lábon állsz, egy szakadék szélén De Te így is többre vágysz, az életed végén Hát gyerünk mire vársz, márcsak egy lépés De hiába ordibálsz, neked nincs visszatérés!	3. Esik az esőke Nehéz a dolga egy ilyen srácnak, akit a trendi csajok felzabálnak minden nap egy újabb szenvedés Remélem jól fog állni a hajam, közben a tükörből fotózom magam a myvipen majd fenn lesz az eredmény Esik az esőke Esik a hajamra Esik az esőke Úgysem fogod fel hogy mit érzek, hiába vágom akkor se vérzek nem is tudom mi jöhet még ezután Gyere velem és sajnáljunk engem hogy körülötted sincsen már rendben ellenünk fordult az egész világ. Most már mindegy, szétment a fejem megszűnök létezni és a világ sírhat együtt velem Most már mindegy, végeztem Veled... Az élet egy kibaszott játék és én megint rossz kártyát húztam 15 évesen az is fájhat amiről eddig nem is tudtam Még jó hogy az eső lemossa a könnyet amiket neked raktam félre hogy jusson neked is nekem is a következő hétre...
4. Egymás szemében Beállt a nyugalom, őrzik a rendet igen ezt akarom viszem a terhet A vállamon a hátamon, bevállalom ha nem tetszik gyere és átadom Sok dolgot láttam, de ez még semmi tartom a hátam de neked ennyi az életet, a véredet, a kék eget feláldozná neked a végzeted Nincs okom hogy kételkedjek benne innen már mindegy merre menne Itt élünk a Kárpát-medencében (ez itt az én hazám) Kiállunk a hazugság színében (bennünk él tovább) Harcolunk a válság ellenében (fizessen a kormány) Lejáratunk egymás szemében (a világ meg nem áll) Jó ez az ország csak sok a faszfej adok egy puskát nekem is az kell lehet hogy megyek, majd szólok ha leszek értelmetlenül is a halálba veszek Te mégis itt vagy lehet hogy tévedsz biztosan itt hagy szemébe nézhetsz Az anyád, az apád, a család a kutyád rajtad nevetnek a kivégzés után	5. Össze-vissza Nem lenne baj, ha nem is érted a dolog már így is elég nehéz Előfordul hogy mindenki téved nem ad okot hogy engem lenézz Fordíts hátat ha úgy akarod, jobb lesz, de nem tudom kinek Ezek után hiába is tagadod élet útjai másfelé vittek Csak beszélsz össze-vissza jó neked hogy játszol velem Így legyek optimista megbántam hogy kikezdtem Veled Annyiszor mondták hogy figyeljek oda biztos voltam hogy minden rendben Többet ilyet nem tennék soha tudom hogy így is messzire mentem Nem ér meg ennyit hogy mondjam neked véget ért és nincsen tovább Az élet nélküled tovább mehet Te tudhatod főleg az okát	6. Amikor megállt a Föld Egyszerű volt de kifog rajtunk egy picikét elnéztük talán Ezt kértük hát meg is kaptuk betenném a fenyőfa alá Választanék de már nem lehet a vonatról régen lekéstünk És csak ennyi volt a hitelkeret körülöttünk mindent feléltünk Nézd meg jól most indul életünk hátralévő része Amikor megállt a Föld Amikor vele együtt áll minden A boldogságot keresné szóljatok hogy magammal vittem Amikor megállt a Föld Amikor vele együtt áll minden A szívem megszakadna ha rájönnénk hogy nincs visszaút innen Utolsó kérés de nincs rá hely meg sem érdemeljük talán Hiába kérdezted ő nem felel nem él az utolsó szó jogán A valóság egy furcsa játék a következőből kimaradsz Ha nem lenne durva beszállnék menj nyugodtan lehet hogy itt ragadsz Elég lenne de mi kockáztatunk Nem hisszük el, hogy csúnyán rábaszhatunk Az ember a hibájából se Ezért nem is számítok már semmire...
7. Te & éN Olyan csöndes minden, a világ távol és én csak a szivedet hallgatom A perc örökké tart majd bennem, hogy ha itt leszel és a kezedet foghatom Te az enyém vagy és én a Tied míg él a bennem rejlő hited És az ordításod is azt sugallja bármi áron de ezt akarja Olvadjon össze az ajkunk az arcunk, a szivünk a szemünk, a lelkünk a hangunk Jöhet bármi én melletted leszek, aki jóban rosszban is örökre szeret Nem is tudják, hogy mi ketten Te & éN vagyunk, a világ ellen Te megtennéd értem, én elmennék érted akkor is ha már nem ez a lényeg Ha valamitől akkor attól félek, hogy egyszer elveszítlek Téged Azt hittük hogy miénk a világ naívak voltunk már nem is tagadom Felfedeztünk néhány hibát, ami közénk állhat, ha én is úgy akarom Biztos hogy érted, hát mondd meg hogy mi ez megbíznék benne, csak tudnám hogy ki ez Utána lehet, hogy nem is kéne túl sokat kérnek ma már érte...	8. Én csak élni szeretnék Egy újabb nap jön az újabb után ne csinálj semmit, csak nézzél bután A színvonalba a fejem verem a menthetetlent már megismerem Rajtad is múlik hogy mit teszel érte a rinyálással meg menj a fenébe A nehezebb utat válaszd ha nem félsz, találsz még helyet, gyere itt elférsz! Én csak élni szeretnék, akkor is ha fáj Mást úgyse kérhetnék, hiába akarnám Én csak élni szeretnék, akkor is ha kár Mert tudom hogy létezik, valami még ezután Amiről szólna ez az egész dolog hogy a kellő pillanatban befogod Ha akarod menj a legnagyobb hídra onnan egy fejest a hullámsírba És én miért nem tartanálak onnan vissza ha valaki hülye, az a levét issza Csak azt nem hiszem hogy ezért nekem kéne fognom a kezét	9. Tegyél hozzá, vegyél el Minden rendben megtudhatod nem is furcsák a gondolatok Majd úgy csinálok mintha, én lennék a helyzhet nyitja Anyád megmondta múlt nyáron mehetnénk innen már alig várom Ha egy picit is más lennék már hagyhatnám magam Mit gondolsz mitévők legyünk? ebben az életben úgy sincsen helyünk Te továbblépnél de én nem merek valaki hozhatná a terveket Nem fogok Veled vitába szállni nyugodtan fordítsd magad ellen Ha egy picit más lennék már, hagyhatnám magam Tegyél hozzá vegyél el menjél hát ha menned kell Annyi minden itt marad el sem múlik a pillanat Tegyél hozzá vegyél el engedj hát, ne engedj el Majd a szívem megszakad örökké tarthat a pillanat
10. Jó éjszakát Ez a nap is eltelt lassan, a fáradt arcok is aludni mennek Szivüket a magány nyomja az élet útjain eltévedtek Hittek benne hogy létezik egy másik föld, egy másik ország Mikor a szükség szétfeszít addig húzzák amíg bírják De hiába várod, hogy mi az amit ad állandóan földbetipor nap mint nap Itt senki se szegény, itt senki sem éhes hívjátok bátran, de lehet hogy téves A holnap képe ami csak bennük él semmit se érne, bármit remél Lehet hogy valaki megmutatja csak a főnök meg ne tudja Az álmok összedőlnek a valóság talaján Majd holnap újrakezdem ha kipihentem az élet fáradalmát Sokminden kering bennem, a változás korán Nyugodt szívvel legyél ember, s a végén kívánunk: Jó éjszakát!